Egertől 10 kilométerre, Noszvaj déli határában található ez a sajátos arculatú tér: a farkaskői dombházak, barlanglakások utcája. A domb közvetlen környezetében található térséget nevezték az elmúlt évszázadokban Farkaskő-dűlőnek. Újabb keletű, huszadik századi neve Pocem, mely a ’pod zemlja’ (jelentése: földalatti) szláv eredetű kifejezésből származik.

A puhább vulkáni kőzetekre épült bükkaljai településekhez közvetlenül hozzátartozik a kő szobrászati és építészeti felhasználása. Az elmúlt évszázadok folyamán itt élő emberek a helyi tufakövek könnyen faraghatóságát használva alakították ki hagyományos lakótereiket a felszínen hullámzó kőzetekbe.

E vulkánikus eredetű domb hajlataiba vájt terület, ösvényeivel, udvaraival, kertjeivel, tevékenységünk szűkebb központja lett. Egyesületünk a földalatti ’építészet’ emlékezetét megőrizve a táj új életre keltését és egy alkotóműhely létrehozását kezdeményezte alapításakor, 1997-ben.

Alapanyagunk a több száz négyzetméternyi vulkáni hamuba, riolit tufába faragott lakótér és tágas környezete.

Vizsgálódásaink visszatérő tárgya a számunkra adott idő és tér „mikroklímája”, a táj és a hegy erőtereinek feltárása egy vulkáni utóműködés kertjében.

Összejöveteleinket szimpozionok formájában tartjuk. A tájépítészet és a szobrászat mellett a zene, a festészet és az iparművészet változatos műfajai (nemezelés, üvegművesség, kerámia…), valamint a helyi hagyományos kézműves mesterségek (kőkultúra, mogyoróvessző-fonás) közötti átjárások sokszínűen gazdagítják az alkotótelep munkáját.

A kezdeti szimpozionok résztvevőiként elsősorban az eredeti elgondolások nyomán elkezdett munkák kétkezi alakítóit láttuk vendégül. Betemetett udvarokat tártunk fel, utakat, ösvényeket kötöttünk össze, oromfalakat építettünk, belső tereket faragtunk. A kőkertek gondozása, a szobrászati és építészeti elgondolások kibomlása évről-évre egyre határozottabban kezdte alakítani a tájat. Így jött létre az a folyamatosan változó térség, melyet az egyéni és közösségi munkákhoz használunk évről-évre.

Egy földsejt regenerálódása a tájban, melynek szemlélődő és alkotó részesei lehetünk. A hegy anyagából kialakított architektúrák a vulkáni és emberi utóműködés lenyomatai; tűz, víz és szél keringette erőforrások; szimbiózisai a hegynek és ideiglenes lakójának.

Az elmúlt évek során kapcsolatok szövődtek hazai és külhoni művészekkel, művészeti alapítványokkal. Nemzetközi szimpozionok keretében a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvánnyal, a kolozsvári Babes - Bolyai Egyetem képzőművész hallgatóival, a pozsonyi Művészeti Egyetem Fotográfia Tanszékével, a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász hallgatóival, az egri Eszterházy Károly Főiskola Művészeti Karával és a Fénybánya Alapítvány „délibáb összeszerelő” üvegműveseivel szerveztünk közös programokat.

A lakóbarlangok nem természeti képződmények, de természetesek az ember számára, akár egy testhez idomuló, jó ruha. Ezt az érzést szeretnénk megosztani mindazon alkotó és alkotóan gondolkodó emberrel, akik a jövőben e földi hajlék kisugárzásából erőt kívánnak meríteni.