Farkaskő Szimpozion
2006. szeptember-november
Szimpozionunk a határontúli alkotókkal közös műhelymunka és szakmai diskurzus jegyében zajlott. A szimpozion első felében a határontúli kollégák festő- és szobrászműteremmé alakították a barlangok térségét. Szeptember folyamán készültek festmények, festett fülkék, szobrok, tufába vájt tűzterek, füstkerengetők, hőkamrák. Ezen utóbbi faragások eredményeként novemberben üveget olvasztottunk tufahutánk üregében. Közel 1400C-on izzított tűzfészkünk palástja üvegtömbbé vált, melynek legforróbb üregéből üveget merítettünk és fújt üvegtárgyakat készítettünk. Meglepően jól működő tűzhelyünk újabb és újabb inspirációkkal fűtötte a résztvevőket. A kísérletező munkák november végéig eltartottak.
A két hónapig elhúzódó magas hőfokú szimpozionmunkának az anyagi keretek és a résztvevők elfoglaltságai vetettek véget.
A riolithuta tapasztalataira alapozva szeretnénk építeni a későbbiekben egy nagyobb terű hutát, amely egyben bronzöntő és kerámiaégető kemenceként is működtethető.
Az alkotótelepen készült festmények, szobrok, üvegek, az alkalmanként újraépülő, vándorló hutainstallációk a helyszínen maradnak a barlangi műhelyek gyűjteményét gazdagítva.
Vendégünk volt többek között három román képzőművész, két erdélyi magyar festő a Babes-Bolyai Egyetemről, három magyar szobrász és egy iparművész egyesületünk részéről. Jelen voltak még szakmabéli látogatók, eltévedt és céltudatos utazók, a kézművesség iránt érdeklődő roma kisebbségek.
Végezetül elmondhatjuk, hogy a tevékenységek mindenki
kedvére, örömére és ámulatára szolgáltak.
A szimpozion magyarországi résztvevőinek közös munkája egy kísérlet, amely a barlangok vulkánikus anyagának maximális hevíthetőségét hivatott feltérképezni. A kísérlet eredménye egy működőképes installáció, használhatóságát tekintve egy üveghuta, melyet elkészülte után használatba vettünk.
Pattantyús Gergő üvegtervező iparművész irányításával, az üvegfúvás technikai alapjainak elsajátításával készültek egyedi üvegtárgyak. Az installációtól eltávolodva, a mesterség felé közeledve újabb és újabb tapasztalatokban lett részünk, amelyek alkalmasint tükröződnek az elkészült üvegeken. Tárgyaink nem nélkülözik a kezdők szárnypróbálgatását, mégis a tűzben formálódó anyaggal való játék káprázata minden verejtéket megér.
...
Kudor Duka István festőművész munkáiban különleges ’eróziós’ festői technikát alkalmaz. Festményeinek alapozása nyolc-tíz színrétegű, melynek koptatásából, csiszolásából bomlik ki képi világa. Itt készült festményeinek textúrái a barlangok faragástól és időtől koptatott felszíneihez közelítenek.
Többnyire azonban helytől független szemléletű szuverén festmények, szobrok készültek, melyek az alkotók korábbi munkáinak folytatásaként kerültek a barlangok tereibe. Kudor Duka festőtanítványai egy algásodástól zöldellő barlangfalon kísérleteztek szerves pigmentekkel komplementer színeket létrehozni. A szüreti hangulat közelsége miatt például vörösborfestéssel próbálkoztak.
A lerágott körte, mint plasztikai motívum szintén e hangulat gyümölcseként született.